"Reggel"
Ajtócsapodásra ébredtem.A fejem széthasadt,annyira fáj. A kezem pedig zsibbad.Fogalmam sincs,hogy ki jöhetett,mivel Emily már hajnalban hazaért.Lassan ososontam az emeleten,nehogy zajt keltsek.A konyhában valaki matatott.Hirtelen egy fekete maszkos alakot pillantottam meg. Visszasiettem a szobámba,majd telefonomat kezdtem keresni.Miután megtaláltam tárcsáztam a számot.Sokadjára kicsörgött a telefon,mire felvette.
-Harry!Kérlek segíts.Valaki van a házban.-suttogtam.
-Amy,figyelj rám.Elindultam,most ülök be a kocsiba.Zárkózz be a szobádba.-utasított Harry.
-Rendben,de siess.Kérlek.-sírok.
-Minden rendben?-kérdezte rekedtes hangjával.
Megráztam fejem és mégjobban sírni kezdtem. Erős karjait éreztem meg körém fonódni.Ölelésbe húzott.Fejemet mellkasának döntöttem és zokogtam.
-Annyira sajnálok mindent.Egy pöcs voltam.-simított végig hátamon,mire libabőrös lettem.
-Semmi baj.-sóhajtottam fel.
-Dehogynem.Mindent elcsesztem.-simogatta hajam.-Dühös vagyok magamra. Kérlek nézz rám.-nyúlt állam alá.Kényszerített arra,hogy szemébe nézzek. -Te egy törékeny lány vagy. Mit keresel London legveszélyesebb zugában?
-Itt akarok új életet kezdeni.-sóhajtottam
-Miért?-nézett rám és láttam szemeiben,hogy érdeklődik.
-A szüleim tavaly meghaltak.Egyedül csak szenvedtem abban a nagy házban,ami emlékekkel volt tele.Ezért költöztem az unokatestvéremhez.
-Tudom,hogy a szüleid meghaltak.
-Honnan?-lepődtem meg.
-Én ezt nem akartam neked soha elmondani.-vett mély levegőt és éreztem izmait megfeszülni.
-De mégis mit?Harry szólalj már meg.
-Nem vagyok képes arra,hogy elmondjam.
-Az istenért.Mond már el.-kiabáltam.
-Én...
Juppiii-jéjj :* Nagyon jó lett ♥ Gyorsan kérem a következőt Életem ♥!!!!
VálaszTörlésReni köszönöm <333
Törlés