2.rész

Reggel gyorsan elkészültem. Fogat mostam, megreggeliztem, kivasaltam a hajam és feltettem egy minimális sminket. Felvettem egy kényelmes összeállítást.

A bőröndöket kivittem a kocsimhoz,majd írtam egy SMS-t Emilynek,hogy mindjárt indulok.Még utoljára körbe jártam a lakást. Szerettem itt lakni,csak nem egyedül.Az ajtó előtt megálltam és a kulcsomat elfordítottam a zárban.Beültem a kocsimba,majd elhajtottam és végső búcsút vettem a háztól,amiben nevelkedtem.

"2óra múlva"
London belvárosának utcáit járom, keresve a megfelelőt,ahol Em lakik.Sok velem egykorú fiatalt láttam, kézenfogva járkálni az utcán.Míg nézelődtem hirtelen megpillantottam Emilyt, aki elkezdett vadul integetni.A ház előtt leparkoltam. Kiszálltam az autóból és unokanővérem nyakába ugrottam.
-Amy!! De örülök,hogy itt vagy!
.Hát még én! Jó volt eljönni otthonról !!-öleltem meg.
-Gyere!Vegyük ki a cuccaid, utána meg menjünk be.
A kocsihoz visszasétáltunk és elkezdtük kivenni a cuccokat. Miután nagy nehezen kirángattuk a bőröndöket ráültünk és elkezdtünk nevetni magunkon.
Az út túloldalán öt fiú sétált a deszkáikat fogva. Megbámultak minket , vagyis khm.. engem.A göndör súgott valamit nekik,majd gyorsan elrohantak a látókörünkből.

"Este"
Lezuhanyoztam új otthonomban. A szobámban volt egy nagy ágy és egy világos szekrénysor. Nagyon tetszett.

 Pont nekem való.Az éjjeliszekrényemre raktam egy családi fotót.Befeküdtem az ágyamba,majd megígértem magamnak,hogy új életet fogok kezdeni.Holnap az iskolao évnyitó lesz,szóval inkább alszok,hogy feltudjak majd kellni.Gyorsan becsuktam a szemem és álomba szenderültem.

Komizni, feliratkozni ér :)) Reméljük tetszett :))

 

xoxo:*Sári és *Vivi

1.rész

 

 

1, Visszaemlékezés 

 

 

A nyári fesztiválról tartottunk haza. Füllhallgatómat a fülembe helyezve elindítottam a zenelejátszómat.Az ablakon kinézve gondolataimba merültem. A következő pillanatban az autónk neki csapódott egy fának.Anya arcáról vér csepegett,apa pedig már nem volt az eszméleténél.Az övemet kicsatolva és könnyeimmel küszködve, kirugtam a kocsink ajtaját.Hirtelen egy kéz jelent meg a semmiből. Segített kiszállni. Amint elcipelt az autótól a sajátjáig a miénk fölrobbant.

-Meghaltak.-miután ezt kimondtam a megmentőm átölelt, én pedig az arcomat a mellksához szorítva sírtam.  

A kórházban ébredtem,ahol mindent elmeséltek,hogy mi történt a szüleimmel és ,hogy ki hozott ide.

 



 

 

 

Már féléve járok pszichológushoz,de semmit sem haladtunk. A továbblépéshez szükségem van a változásra. A dokim javasolta a lakhely változtatást.Az unokanővéremhez fogok költözni.

Minden cuccomat eltettem,majd befeküdtem az ágyamba. Lehunytam a szemem és álomba szenderültem. Megint RÓLA álmodtam,ahogy próbál megvédeni,majd karjai között álomba merültem.

 

 

 

 

 

Komizni és feliratkozni ér :)) Reméljük tetszett ez a rövid rész :))

 

By: *Vivi és *Sári

Szereplők

~Szereplők

  Amy Brown

"Bárhová indulunk, az út vége ugyanaz lesz. Csodák pedig nincsenek."

 

 

                                                                      

 

Emily Brown

'Sokszor a legnagyobb kilátástalanságok is jóra fordulnak, csak meg kell várni az időt, amíg a dolgok maguktól rendeződnek."

 

 

Veronica Swift
"Nem nézzük, kin állunk bosszút, válogatás nélkül, vaktában lövöldözünk. De a bosszúvágyunk soha nem csillapodik, mert valójában a saját életünk ellen irányul."

 

 

 

 

Harry Styles

"Az elkeseredett emberek minden őrültségre képesek."

 

Louis Tomlinson

"Amire legjobban vágyunk az életben, azt sohasem kaphatjuk meg. Egyszer megpillanthatjuk, de sosem lesz részünk benne."

 

Zayn Malik

"Milyen lassú az élet
S milyen erőszakosak a remények."

Liam Payne

"Mindig megtaláljuk, amit elvesztettünk, emlékezünk arra, amit elfelejtettünk, és visszatérünk oda, ahonnan elmentünk, vagy éppen fordítva, örök körforgásban. Az egész élet új esélyek sora, és amíg élünk, az utolsó pillanatig, mindig lesz újabb esély."

 

Niall Horan
"Nem merek semmit sem remélni. Megelégszem azzal, hogy félreteszem az érzéseimet a későbbi reményhez! Az idő majd megmutatja, melyekben van ott a remény folytatása, és melyektől kell megválnom."

 

Prológus

Először is köszöntünk titeket ezen a blogon :) Két szereksztő van *Vivi és *Sara. Minden héten 2 résszel jövünk :DNa nem is szaporítom tovább a szót, jön a prológus :)

Forever or Not?

 

Nem merek semmit sem remélni. Megelégszem azzal, hogy félreteszem az érzéseimet a későbbi reményhez!

 

 

Egyszer már összetörtem. A szüleim halála mindent megváltoztatott körülöttem.Pszichológushoz jártam, mert egyedül nem tudtam volna feldolgozni a történteket. A továbblépéshez szükségem volt az unokatestvéremre. Londonba költöztem,ahol minden megváltozott. Sok emberrel találkoztam,de aki így felforgassa az életem ,nem sokkal. Öt fiú,akiktől először féltem.Végül közel engedtem magamhoz őket,így megismerve az igazi énjüket. Megvédtek mindentől. De csak EGY fiú volt az ,akit sohasem akartam elveszíteni.De itt hagyott, elment a városból,hogy megvédjen önmagától.
Mikor már végleg azt hittem,hogy nem jön vissza,újra feltűnt az életemben. Boldog vége lesz az életemnek? Vagy minden ami jó az csak látszat?Minden ki fog derülni EGYSZER...........

Ha tetszett a prológus akkor komizzatok és iratkozzatok fel :)